Ezt Jézus Krisztus maga mondta, amikor megkérdezték tőle, hogy „Szabad-e az embernek elbocsátania feleségét?".
A házasság Isten által rendeltetett intézmény. Jézus még tovább ment: szentséggé változtatta. A katolikus egyház kétezer éve folyamatos és változatlan felfogása szerint az érvényesen megkötött házasságot nem lehet felbontani. Hiába az állami törvény, hiába a szekularizált világ, hiába a liberális elvek vagy a (múlt értékeit tagadó, újonnan életbe lépett) „szokásjogra” hivatkozás. Hiába a szélsőséges balliberális elvtelen elvek. Hiába a "másság" megélésének fanatikus demonstrálása . Az Egyház soha sem fog fejet hajtani az istentelenség előtt, mert a Jézus Krisztusba vetett hite ezt nem engedi meg.
A válás nagy tragédia. Ezt vallják az érintettek is. Mégis úgy beszélnek a válásról, mint a lakósság jogos igényéről, egy természetes folyamatról. A gyerekelhelyezés pedig az állam, a bíróságok problémája kell, hogy legyen. Így lesz a gyerek egyoldalúan nevelt, vagy ennek látszólag pont az ellentettje: "a testvéreimnek kik az apukái?" kérdésfelvetés.
Tudjuk azonban jól, hogy a problémák nem általánosak, hanem egyediek. Mindenkor megvannak a válásra utaló szempontok. De mi vezetett idáig? Amikor egybekeltek, a problémákat nem vették észre? Vagy a vak szerelem tette? Igen, ezért volt a múltban a tartós jegyesség. Megismerni egymást hónapokon, éveken át. Ma már jegyben járni sem „divatos”. Szerintem szeretni sem. Szerelmet vallani, és várni a válaszra: méginkább nem. Lehet, hogy sokan a szerelem alatt az ösztönök túlburjánzó működését értik?
Egy dolog azért megmaradt: A szeretetre való ínség. Csak sokak előtt az nem világos, hogy a házasságban a szeretetet, a szerelmet elsősorban adni kellene; sok mindenről lemondva összecsiszolódni. De ezt soha nem élheti meg, aki futó kapcsolatra, vagy - „ha nem sikerül, keresek egy másikat” - felbontható viszonyra gondol. Hol van itt a felelősségvállalás? Vagy félünk az adott szó felvállalásától?
Nem kérdéses, hogy az ember valójában közösségi lény. És ezt a közösséget elsősorban a családban tudja megélni.
Az embernek lelke van, érzelmei vannak, de öntudata, éntudata és önérzete is. Na meg önzése és elvárása a másikkal szemben. A jegyesoktatások keretében ezekre a buktatókra mindig kitérünk. A jegyesoktatás szerves részei a látszólag pusztán emberi, szociológiai, morális, mentális, sőt gazdasági szempontok is. (Ki kezeli a pénzt? Egymásra fordított szabadidő. Anyóskomplexus [nem félreértendő, ez egy témakör összefoglaló neve, és nem kizárólag az anyós a szempont, hanem a függőség a volt családi közösségtől]. Szexualitás. Gyermekvállalás. Gyermeknevelés. Rokonság. Őszinteség. Féltékenység. Alkohol. Munkahely. Munkanélküliség. Döntési egység. Egyet nem értés. Veszekedés kezelése. stb, stb.)
Ezekre az emberi dolgokra épül aztán az Isten terve az emberrel. Mindezek megélésében a keresztény házasságban élő család kegyelmi segítséget kap. A keresztény házasság olyan szentség, amely nem csak a megkötésre vonatkozik, hanem a holtig megélt - Isten által rendelt - kapcsolat egész tartamára.
"Sokfelé megkérdeztek fiatalokat, hogy elképzelésük szerint mely tulajdonságok jellemzőek a jó házasságra. A válaszok többsége nagyon hasonló volt: szeretet, bizalom, hűség, megértés, boldog gyermekek, családi béke stb. Pedig a körülöttünk levő világban sok családot ellenkező tulajdonságok jellemeznek. Magyarországon a házasságoknak és próbaházasságoknak több, mint kétharmada felbomlik. És még sokkal több azoknak a családoknak a száma, amelyekben a bizalmatlanság, a szeretetlenség vagy a hűtlenség uralkodik. S a gyermekek? A magyar gyermekeknek jóval több, mint felét érintik a válások. Ezzel összefügg, hogy évente több 10 000 fiatal kerül összeütközésbe a törvénnyel; hogy a gyermek-ideggondozók forgalma és a gyermeköngyilkosságok aránya magas. Annál fájóbb, hogy mégis terjeszthetőek az olyan írások, filmek stb., amelyek azt sugallják, hogy az életre szóló házassági hűség nem is lehetséges...
Viszont bíztató, hogy ma is vannak igazi emberségben élő családok. Hogy a magyar fiatalok többsége életre szóló házasságra vágyik. Azoknak a családoknak a legtöbbjében pedig, amelyek a krisztusi elvekre építik életüket - a szakszerű kutatások bizonysága szerint - megtalálhatóak azok a tulajdonságok, amelyekre mindenki vágyik: a szeretet, a hűség, a boldog gyermekek, a családi béke stb. Míg a nem vallásos, nem hitre épülő párkapcsolatok fennmaradási valószínűsége mintegy 25%, az elkötelezetten vallásos párok esetében ugyanez az arány 90-95%."
(Tomka Ferenc: Talákozás a kereszténységgel)
A házasság Isten által rendeltetett intézmény. Jézus még tovább ment: szentséggé változtatta. A katolikus egyház kétezer éve folyamatos és változatlan felfogása szerint az érvényesen megkötött házasságot nem lehet felbontani. Hiába az állami törvény, hiába a szekularizált világ, hiába a liberális elvek vagy a (múlt értékeit tagadó, újonnan életbe lépett) „szokásjogra” hivatkozás. Hiába a szélsőséges balliberális elvtelen elvek. Hiába a "másság" megélésének fanatikus demonstrálása . Az Egyház soha sem fog fejet hajtani az istentelenség előtt, mert a Jézus Krisztusba vetett hite ezt nem engedi meg.
A válás nagy tragédia. Ezt vallják az érintettek is. Mégis úgy beszélnek a válásról, mint a lakósság jogos igényéről, egy természetes folyamatról. A gyerekelhelyezés pedig az állam, a bíróságok problémája kell, hogy legyen. Így lesz a gyerek egyoldalúan nevelt, vagy ennek látszólag pont az ellentettje: "a testvéreimnek kik az apukái?" kérdésfelvetés.
Tudjuk azonban jól, hogy a problémák nem általánosak, hanem egyediek. Mindenkor megvannak a válásra utaló szempontok. De mi vezetett idáig? Amikor egybekeltek, a problémákat nem vették észre? Vagy a vak szerelem tette? Igen, ezért volt a múltban a tartós jegyesség. Megismerni egymást hónapokon, éveken át. Ma már jegyben járni sem „divatos”. Szerintem szeretni sem. Szerelmet vallani, és várni a válaszra: méginkább nem. Lehet, hogy sokan a szerelem alatt az ösztönök túlburjánzó működését értik?
Egy dolog azért megmaradt: A szeretetre való ínség. Csak sokak előtt az nem világos, hogy a házasságban a szeretetet, a szerelmet elsősorban adni kellene; sok mindenről lemondva összecsiszolódni. De ezt soha nem élheti meg, aki futó kapcsolatra, vagy - „ha nem sikerül, keresek egy másikat” - felbontható viszonyra gondol. Hol van itt a felelősségvállalás? Vagy félünk az adott szó felvállalásától?
Nem kérdéses, hogy az ember valójában közösségi lény. És ezt a közösséget elsősorban a családban tudja megélni.
Az embernek lelke van, érzelmei vannak, de öntudata, éntudata és önérzete is. Na meg önzése és elvárása a másikkal szemben. A jegyesoktatások keretében ezekre a buktatókra mindig kitérünk. A jegyesoktatás szerves részei a látszólag pusztán emberi, szociológiai, morális, mentális, sőt gazdasági szempontok is. (Ki kezeli a pénzt? Egymásra fordított szabadidő. Anyóskomplexus [nem félreértendő, ez egy témakör összefoglaló neve, és nem kizárólag az anyós a szempont, hanem a függőség a volt családi közösségtől]. Szexualitás. Gyermekvállalás. Gyermeknevelés. Rokonság. Őszinteség. Féltékenység. Alkohol. Munkahely. Munkanélküliség. Döntési egység. Egyet nem értés. Veszekedés kezelése. stb, stb.)
Ezekre az emberi dolgokra épül aztán az Isten terve az emberrel. Mindezek megélésében a keresztény házasságban élő család kegyelmi segítséget kap. A keresztény házasság olyan szentség, amely nem csak a megkötésre vonatkozik, hanem a holtig megélt - Isten által rendelt - kapcsolat egész tartamára.
"Sokfelé megkérdeztek fiatalokat, hogy elképzelésük szerint mely tulajdonságok jellemzőek a jó házasságra. A válaszok többsége nagyon hasonló volt: szeretet, bizalom, hűség, megértés, boldog gyermekek, családi béke stb. Pedig a körülöttünk levő világban sok családot ellenkező tulajdonságok jellemeznek. Magyarországon a házasságoknak és próbaházasságoknak több, mint kétharmada felbomlik. És még sokkal több azoknak a családoknak a száma, amelyekben a bizalmatlanság, a szeretetlenség vagy a hűtlenség uralkodik. S a gyermekek? A magyar gyermekeknek jóval több, mint felét érintik a válások. Ezzel összefügg, hogy évente több 10 000 fiatal kerül összeütközésbe a törvénnyel; hogy a gyermek-ideggondozók forgalma és a gyermeköngyilkosságok aránya magas. Annál fájóbb, hogy mégis terjeszthetőek az olyan írások, filmek stb., amelyek azt sugallják, hogy az életre szóló házassági hűség nem is lehetséges...
Viszont bíztató, hogy ma is vannak igazi emberségben élő családok. Hogy a magyar fiatalok többsége életre szóló házasságra vágyik. Azoknak a családoknak a legtöbbjében pedig, amelyek a krisztusi elvekre építik életüket - a szakszerű kutatások bizonysága szerint - megtalálhatóak azok a tulajdonságok, amelyekre mindenki vágyik: a szeretet, a hűség, a boldog gyermekek, a családi béke stb. Míg a nem vallásos, nem hitre épülő párkapcsolatok fennmaradási valószínűsége mintegy 25%, az elkötelezetten vallásos párok esetében ugyanez az arány 90-95%."
(Tomka Ferenc: Talákozás a kereszténységgel)
A fentiek figyelembe vétele után mégis meg kell jegyeznünk, hogy sajnos vannak olyan házasságok, amelyeknél még Egyházunk is azt mondja, hogy jobb a különélés. Ez soha nem jelent egyházi válást, mert a katolikus templomban érvényesen megkötött házasság Isten szemében mindvégig fennmarad. Egyházilag újabb házasság nem köthető. Aki (polgári válás után) mégis megkisérli az újabb polgári házasságot, vagy másik féllel való együttélésre vállalkozik, az önmagát zárja ki a szentségek vételének lehetőségéből. A csupán polgári házasságot az Egyház nem ismeri el érvényesnek. (Ha valaki olyan esetet hallana, ahol azt mondják, hogy az egyházi bíróság elválasztotta a feleket, akkor ez úgy értendő, hogy az egyházi bíróság ítéletben kimondta, hogy eleve nem volt érvényes a házasság megkötése; függetlenül attól, hogy maga az együttélés az eset után hogyan folytatódott.)Az Istentől elszakadt társadalom egyes tagjainak lelki deformítására jellemző egy megtörtént eset: Egy keresztény erkölcsöket valló ifjú pár újásgolta megdöbbenve, hogy a polgári házasságkötésüknél (természetesen kellő felkészülés után templomi esküvő is volt) az anyakönyvvezető beszéde jelentős részében arról értekezett az ifjú párnak, hogy milyen módon lehet az esetleges válást intézni a jövőben.
Mint mindig, most is érvényes az ősi törvény: „Holtomiglan, holtodiglan!”. De ennek megvalósítása csak kölcsönös megértéssel, szolidaritással és alázattal valósítható meg a házasfelek között. Mindegyik félnek vannak hibái, rossz szokásai. De ahogyan a hegyről lezúduló patakban a kövek sarkai midninkább lágyabb formát öltenek, és összecsiszolódnak, úgy a házastársak, gyermekeikkel együtt, az idők során egyre jobban megérthetik egymás hibáit és erényeit, hogy tudjanak örülni családjuknak, amelynek léte Isten teremtő tervének része.
Mit gondolok a házasságról, illetve én magam hogyan élem meg azt?
Valaki azt mondta egyszer, hogy az ember ha megismeri magát, megtudja ki az akit keres, ezután már csak meg kell találnia. Ha mindenkivel megpróbálja az viszont egy lényegesen gyengébb stratégia :)
VálaszTörlés-
E
Ma még ez az egyetlen, és szerintem normálisan működő intézmény mint házasság..Nem találtak ki jobbat,valószínű nincs is.Véleményem,közel negyven évi házasság után,a következő.
VálaszTörlés1)Nem kötelező,de ha belépsz kötelez.
2)Ellehet válni,törvényesen,de a nyoma mindig a lelkedben marad.
3)Lehet sikerül egy jobb házasság,viszont ha gyerek van,azzal végig kísért a múlt.
Nem volt felhőtlen nekünk sem, az elmúlt időszak,de most már nyugodtan kijelenthetem, megérte.Mikor összeházasodtunk Nagyapámtól, azt a tanácsot kaptuk:Gyermekeim a szeretet kis kanállal kell enni, akkor ki tart míg éltek.Igaza volt, minden napra, még ma is kell legyen, a másik felé egy üzenet,igenis szeretlek,csak így működik.Édesanyám azt mondta:Soha ne dönts este,aludj rá egyet,és meglásd, reggelre másképpen látsz mindent.Ne feküdj le haraggal,mindig beszéljétek meg a problémát,mert a harag rossz tanácsadó.Próbáltuk megtartani,és minden fiatalnak ezt tudom tanácsolni.Házasságban ugyanúgy,mint a hétköznapi életben,vannak szép és rossz időszakok,meg kell oldani.Miért nincs, úgy mint régen hosszú házasság?Talán nem volt hova külön költözni? Férfi és a nő, csak a sajátjába látta a szépet és a jót?Közös ügynek tekintették ,hogy az együtt vállat gyermekeket,együtt is kell felnevelni?Több volt bennük a tolerancia?Szüleik példásan jártak előttük,megakartak,és meg is tudtak felelni az elvárásoknak?Igen, szerintem ezek a fontos aprónak tűnő dolgok,a házasság pillérei,ezek tartják sokáig,vagy ezek hiánya miatt dől össze.
Biztosan sokan nem értenek velem egyet,de nem is ez volt a hozzászólással a célom,elég ha elolvassák.
Csatlakozom Edit állításához, mert valóban Isten csodálatos alkotása a házasság intézménye, nem véletlenül szentség.
VálaszTörlésSokszor megfogalmazódott bennem - mivel sok templomban kötött házasság is felbomlik -, hogy az Egyház is egyáltalán felbonthatja-e, hogy az egyházi bíróság kimondja, hogy a megkötött házasság eleve érvénytelen volt.
Lehet, hogy a vágy és álom kategóriájába tartozik a gondolatom, miszerint ezt már a házasság megkötése előtt jó lenne megvizsgálni.
Feleségemmel 45 éve kötöttünk házasságot, és bizony sok minden nehézségen estünk át, és amikor problémák voltak közöttünk Isten mindig közbelépett. Miután elköteleztük magunkat, és átadtuk életünket az Úrnak, sok minden megváltozott, házasságunk köteléke egyre erősebb lett, megtapasztaltuk, hogy a "sziklára épített ház" mennyire erősen áll.
Gyermekeink (3) mindegyikük, jövendőbeliekkel együtt sokat imádkoztak házasságkötésük előtt, hogy valóban Isten akarata-e. És Isten hatalmas szeretete, kegyelme ebben is nyilvánvaló, az Ő áldása van rajta.
Tehát, mint fizikálisan is megtapasztalhatjuk a háromlábú szék stabilitását, így a Szentháromság Egyisten stabil mivoltát is megélhetjük a házasságunkban.
megjegyzem Isten volt, aki egy frigyet szétválasztott, teljesen prózai okokból, miszerint az asszony nem volt hajlandó engedelmeskedni a férfinek. Tehát, ha engedetlen az asszony, akkor elfogadható a válás? És mi minősül engedetlenségnek?
VálaszTörlésEzért nem kell kötni egyházi házasságot, csak polgárit. Az állam nem tesz különbséget.
VálaszTörlésKedves Névtelen! A válás nem elfogadható, mert nincs válás. Milyen "istenre" gondolsz, aki "az asszony engedetlensége" miatt szétválasztotta a házasságot?
VálaszTörlésAz állam előtt kötött házasság nem szentségi házasság. Isten előtt (bizonyos eseteket kivéve) nem is érvényes.
A csupán egyházi házasságnak viszont polgárilag nincs jogkövetkezménye.
Aki nem vallja a katolikus házasság lényegi elemeit, az tényleg ne színészkedjen a templomban, mert lehet, hogy jól áll a piros szőnyegen és orgonaszó kíséretében a menyasszonyi ruha, de eltévesztette az ajtót.